Fent vagyok a Mennyben,
Felhők között csendben.
Álmodba lopódzva,
Melléd levackolva.
Farkcsóválva, boldogan,
'Csókot' hintek arcodra.
Meghitt boldog évek,
Mért értetek véget?
Csillag szőtte fátylak,
Többé sosem látlak...(?)
De tudd, hogy mindég várlak,
Az égbolt kapujában.
Hisz te vagy az én mindenem,
Édes gazdám... most ég veled.
Felhő fonta vágyak,
Csakis terád várva,
S majd öledbe gubózva,
Boldog leszek újra.
Fent vagyok a Mennyben,
Felhők között csendben.
S bár pereg a homokóra,
Én szívedbe begubózva,
Boldogságra leltem.
Hisz örökké hű szeretetért,
Két karodban egyszer már szeretetre leltem.
(Iván Magdolna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése