Ott a Szivárvány hídon túl már nincs betegség és ismeretlen a kín és a bánat.
Az erdő szélén, dombok lábánál rohangáló felhőtlen boldogságban élő kutyáknak már csak régi társuk, a gazdájuk hiányzik.
Aztán majd valamikor, egy szép napon ismerős illatokat visz a szél. Az egyik kutya megáll, fülét hegyezi, majd hirtelen elszalad. És amikor észre vesz téged, látja, hogy te érkezel, teste már reszket a vágytól, ahogy feléd rohan. Boldogan kapaszkodtok egymásba az örömteli újratalálkozásban, és te újra belenézhetsz a hűséget, mérhetetlen rajongást árasztó kutyaszemekbe. Akkor majd együtt sétáltok át a Szivárvány Hídon, és soha többé nem váltok már el egymástól..."
Hiszek benne, hogy igaz a legenda, mert volt egy kicsi kutyánk, egy csibabánk, akit úgy hívtak, hogy Chilike 💗 és remélem, hogy mi még egyszer találkozunk vele.
Volt egy kiskutyánk, egy csibabánk, aki jobb emberré tett bennünket, megtanított a feltétel nélküli szeretetre, elfogadásra.
Volt egy csibabánk, akit soha nem felejtünk el, mert ő volt az a kutyánk, akinek mi annyi mindent köszönhetünk. Ezért is készítettem ezt a blogot, az ő emlékére
 |
| Chilike - 2011.december 31. - 2017. június 11. |
Szaladj, szaladj tovább... légy boldog a Szivárvány hídon túl kicsi lélek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése